vissza
Induljunk ki a természetes folyamatból, s nézzük, hogy a góréban milyen hatás éri a kukoricát. Maghőmérséklet: süt a nap, a napfény hatására a kukoricacsövön a kukoricaszem 40–50 Celsius-fok közötti hőmérsékletű is lehet a déli oldalon. Légsebesség: légmozgás, szellő lengedez vagy fúj a szél, segít elvinni a párát. A vízelvonás sebessége: nem káros, a kukorica jellemző sejtszerkezete határozza meg. Haszonállataink tápanyagaként a kukorica minden összetevőjével együtt szerves egységben, egymást erősítő módon hasznosul. Nincsenek hiánybetegségek, nincsenek por és éles törtszem által okozott betegségek, ezekre nem kell gyógyszer. Azt gondolhatnánk, hogy a kíméletes vízelvonás többe kerül és lassú. De ez nem így van! Éppen az a nagyszerű a dologban, hogy olcsóbb, mert kevesebb gázt használ a szárító és nincs teljesítménycsökkenés.
A biztonságos raktározás feltétele a kontrollált szárítás.
A raktározott termény élő anyag, amelyben az életfolyamatok nem szakadnak meg, csak lelassulnak vagy épp szünetelnek. A probléma azonban összetett, gyakran előfordul, hogy a kukorica túlhevül, ezért megrepedezik, töredezik, végeredményben porosodik, „lisztesedik”, ami minőségromláshoz vezet és fokozza a penészgombás fertőzés veszélyét.
Mikrobák már a betakarított terményben is vannak. A növénytermesztés során főként a nagyobb víztartalmat igénylő, úgynevezett szántóföldi penészgombák, a tárolás során pedig a kisebb nedvességtartalom mellett az úgynevezett raktári penészgombák okoznak problémát. Utóbbiak a raktározás során kedvező feltételeket találhatnak a szaporodáshoz, ha a betárolt terményhalmazban meleg, párás klíma alakul ki. A gyakorlat szempontjából veszélyesek a fejlődésükhöz kevés vizet igénylő raktári penészgombák, az Aspergillus- és Penicillium-fajok, amelyek számos toxint termelnek. Sokan kiemelik a Fusarium, az Alternaria, ill. Stachybotrys- fajokat, amelyek közül a Fusarium fajok toxinjai közül a zearalenon, a trichotecének és a fumonizinek jelentenek nagyobb veszélyt, amennyiben a tárolt terményben számukra is kedvezőek a körülmények a továbbszaporodáshoz. A túlhevített termény is kiváló táptalaj a mikroorganizmusok számára. A hirtelen növekvő belső nyomás miatt megreped a kukorica, ennek következtében sok a törtszem és a liszt a szárítóban, ami a magtárban is jelentkezik.
A biztonságos tároláshoz a szárítás eredményeként homogén nedvességtartalmú terményt kell biztosítani, ez azonban gyakran csak komolyabb műszaki beavatkozás után lehetséges. A szárítóból kiadagolt termény heterogén nedvességtartalmát előidéző okokat fel lehet deríteni. Homogén nedvességtartalom esetén a raktározás feltételei jelentősen javulnak, a mikrobák életfeltételei romlanak, kisebb költséggel (hatékonyabb energiafelhasználással) jobb terményminőség érhető el.
A jelenleg piacon lévő szárítók többsége a kontrollált szárítás megvalósítására alkalmassá tehető. Ahhoz, hogy erről megbizonyosodjunk, az összes légcsatornában mérjük a maghőmérsékletet, meghatározzuk a szárítózónában uralkodó hőmérsékleti viszonyokat.