vissza
Nagyüzemi szárítás eltérő műszaki megoldások használatával.
A természetes száradás – a cikkünk első részében felsorolt – fő paraméterei károsan magas értékeket is elérhetnek a műszaki gyakorlatban, de mint láttuk, kontrollált körülmények között a kíméletes tartományban tarthatók. A kukoricára gyakorolt hatások közül is a legfontosabb, hogy ne szenvedjen el 80–100 °C-os vagy még magasabb maghőmérsékletet a kukoricaszem.
Az elmúlt hat évben több mint 15 000 db hőérzékelőt szereltünk fel. 500 millió adatot elemeztünk húsz, különböző műszaki megoldással működő szárítóból. Azt vizsgáltuk, hogyan alakul a maghőmérséklet a vízelvonási folyamatban. A mérést megvalósító technológia, a vizuális megjelenítést támogató szoftverek „kiugratják a nyulat a bokorból”. Egyértelműen láthatóvá teszik az eltéréseket. Az irreálisan magas maghőmérsékletre fény derül akkor is, ha egy ponton jelentkezik és akkor is, ha nagyobb felületen áll fenn túlhevülés a szárítózónában.
Fontos cél kellene legyen, hogy a maghőmérséklet ne haladja meg az 50 °C-ot a szárítás folyamatában, de semmiképpen ne menjen 80–100 °C fölé!
A növénytermesztő és állattenyésztő szakemberek ennek bizonyára örülnének, hiszen ők tudják, hogy minél hosszabb ideig tesszük ki a terményt magas hőmérsékletnek, annál nagyobb mértékű lehet az aminosavak, lipidek vagy az értékes antioxidánsok (vitaminok, karotinoidok stb.) károsodása. Továbbá mint eredményt növelő tényező is érdekes számukra. Az egészségesebb takarmány, az egészségesebb haszonállatok, kevesebb toxin, kevesebb gyógyszer pedig a fogyasztók előnyére is válik.
A mérések során azonosított eltérések a szárítási folyamatban, amelyek raktározási nehézségekhez vezetnek:
Olyan jellegzetes eltéréseket azonosítottunk, amelyek jelentősen magasabb energiafelhasználás mellett még a termény beltartalmi értékét is rontják.
Az egyik leggyakoribb eltérést a szárító egyenlőtlen hőterhelése okozza. Erre utalhat, ha nem lehet egymást követően két egyforma nedvességtartalom-értéket mérni a szárított terményből.
Igen gyakran előforduló jelenség a szárítózónában jelentkező lokális túlhevülés is, adott esetben a szárító állandóan 100 °C-nál magasabb maghőmérséklet mellett üzemel úgy, hogy erről a tulajdonos nem is tud. A hirtelen növekvő belső gőznyomástól a kukorica megreped, sérülékennyé válik, nagymértékű a lisztesedés, porzás ezeknél a szárítóknál.
Az ürítőrendszer tökéletlenségére utal, ha hidegebb terménytömeg halad középen. Ez akkor fordul elő, ha gyorsabban ürít a középső szakaszon a szárító. Erre utalhat, ha nem lehet egymást követően két egyforma nedvességtartalom-értéket mérni a szárított terményből.
Ha a fenti tényezőkből akár csak egy is fennáll a folyamat során, az már raktározási problémákat okozhat, ezért érdemes ezekkel a jellemzőkkel foglalkozni.
A megfelelően mért adatok alapján elkészíthető az adott szárító komplex diagnosztikája. Fény derül a legapróbb eltérésekre is, következésképpen lehetőség adódik a korrekcióra is.
A hatékony energiafelhasználást és a legjobb terményminőséget biztosító optimalizált vízelvonásra jellemző hőképet az előző számban mutattuk be. Minden esetben ennek a gyakorlati megvalósítására törekszünk.